A
Makói Levéltár története
Makó város korai levéltáráról semmit sem
tudunk. A Mohács előtti kis földesúri falu írásbeliségének nyoma nem
maradt, földesurainak családi levéltárai is eltűntek a történelem
viharaiban. A régészeti leletek mellett mindössze néhány térkép és
jogbiztosító oklevél utal a marosi átkelőhely melletti Velnök, majd
Makófalva létére.
A török korban faluból mezővárossá fejlődő Makó feltehetően már
számottevő iratanyaga sem vészelte át a meg-megújuló háborúkat.
Levéltári adatokat csak a török defterek és a királyi Magyarországon,
vagy Erdélyben kiállított földesúri adománylevelek szolgáltatnak a
történészek számára.
A török uralom vége felé jelentkezett a királyi kamaránál Makóra
támasztott földesúri igényével Balog Miklós csanádi püspök. Az 1682-ben
kelt elutasító kamarai válasz a makói levéltár mind a mai napig
megőrzött legkorábbi irata. Ez az egyetlen dokumentum, amely túlélte az
1686-os tatár pusztítást. A következő, 1699-ben keltezett kamarai
oklevél is méltán féltve őrzött kincse volt a századfordulón letelepülő
makóiaknak, hiszen szabad földfoglalást, négy évi adómentességet és
királyi szabados jogállást biztosított.
Kiemelkedő történeti értékű II. Rákóczi Ferenc 1704-ben Gyöngyösön kelt
magyar nyelvű oltalomlevele, amely a kuruc csapatok sarcolásaitól
mentesítette a várost. Az első úrbéri szerződés 1719-ből való.
A makói levéltár legszebb oklevele III. Károly 1724-ben kelt díszes
vásártartási engedélye, amely fém védő tokjában vészelte át az
évszázadokat.
A legértékesebb dokumentumokat - Makó városát régi időktől érdeklő
fontosabb iratok - címen külön kezelték, óvták, így a későbbi
tűzvészeket, árvizeket és selejtezéseket is túlélték.
A számadási iratok 1725-től, a rovatos összeírások 1740-től, a
tanácsülési jegyzőkönyvek 1784-től maradtak folyamatosan fenn.
Kuriózum a II. József-féle kataszteri földmérés iratanyaga (1784-1789).
Az első "levéltár" az 1719-ben épült városházán
volt, ahol kezdetben a bíró, a notarius (jegyző) és egy-két esküdt
alkotta az elöljáróságot. A működésük során keletkező, valamint a
tanácshoz érkező iratokat a notarius egy - téka forma archívumban
- gyűjtötte. Az adónyilvántartásoknak külön ládát szereztek be.
1821-ben árvíz pusztított Makón, a folyóhoz közeli városháza hetekig
vízben állt. A korábbi tűzvészek kisebb pusztításai után feltehetően
ekkor semmisült meg a legtöbb levéltári anyag.
1859-re készült el az új, közel száz évig funkcionáló városháza. Külön
levéltár kialakításáról a rendezett tanácsú város közgyűlése határozott
1876-ban. Harsányi Sándor levéltáros vette át az anyagot a jegyzőtől,
majd a napi kiadmányozási munka mellett megkezdődött az iratkezelés.
1876-1909 között az iratokat átválogatták, 1897-ben és 1914-ben
nagyobb selejtezést végeztek. A segédletkészítésben a feudális kori
tanácsülési jegyzőkönyvekhez készített mutató említésre méltó. 1918-ban
azt tervezték, hogy a felgyülemlett iratokat a városháza padlásán egy
kerítéssel elzárható részen helyezik el, de erre a tűzveszély miatt nem
került sor. 1929-ben a zsúfoltság enyhítésére az adóhivatal iratai
mégis a padlásra kerültek. Rácz Sándor levéltáros egy ablak nélküli
szobában dolgozott, szem- és izületi bántalmaknak kitéve.
1940-ben került a levéltár jelenlegi helyére, a városháza új
szárnyépületébe. A bebútorozáshoz húszezer pengő államsegélyt kértek,
addig a levéltári anyag egy része halomba rakva hevert a földön.
1947-ben országos felmérés készült a levéltárakról. Ebből megtudhatjuk,
hogy Makón a világháború alatt a kb. 600 folyóméter iratanyag
védelmére semmi intézkedés nem történt, de veszteség nem érte. A
levéltár dotációt nem kap, 1946 óta nincs levéltáros, a teendőket napi
két órában Veszelinov GyöSzabó Ágnes - levéltárosrgy irodatiszt látja el. 1948-49-ben, részben
papírgyűjtés címén,8420 kg
iratanyagot selejteztek, főleg árvaszéki, adóhivatali és községi
bírói iratokat.
Az 1950: XXIX. törvényerejű rendelet állami kezelésbe vonta a
levéltárakat. A makói a szegedi állami levéltár kirendeltsége lett.
1960-ig nincs személyzete, ekkor Nagy Sándort levéltári őrként
alkalmazzák. Később levéltári kezelőként, majd főelőadóként dolgozik
nyugdíjazásáig (1974). Tevékenysége idején készültek az első
alapleltárak és raktári jegyzékek. Az 1966-os megyei fondjegyzék makói
része is az Ő rendező munkájának eredményeként készülhetett el.
Az 1969: XXVII. törvény az állami levéltárakat tanácsi levéltárakká
minősítette át. A makói a Csongrád Megyei 1. számú Levéltár (Szeged)
részlege, majd a Csongrád Megyei Levéltár Fióklevéltára lett.
Levéltárunk kb. 1850 folyóméternyi iratot őriz. 1975-ben kezdődött a
városi fondok középszintű rendezése a továbbra is egy személyes
levéltárban. 1982-től Vígh Zoltán igazgató mellett Gilicze János, majd
Sztraka Erzsébet levéltári kezelők is bekapcsolódtak a munkába. Az
iratok dobozba kerültek, áttekintő raktári jegyzékek és fondtörténetek
készültek, s az elhelyezési viszonyok is jelentősen javultak
