A Makói Levéltár
története
Makó város korai levéltáráról semmit sem tudunk. A Mohács
előtti kis földesúri falu írásbeliségének nyoma nem maradt, földesurainak
családi levéltárai is eltűntek a történelem viharaiban. A régészeti
leletek mellett mindössze néhány térkép és jogbiztosító oklevél utal a
marosi átkelőhely melletti Velnök, majd Makófalva létére.
A török
korban faluból mezővárossá fejlődő Makó feltehetően már számottevő
iratanyaga sem vészelte át a meg-megújuló háborúkat. Levéltári adatokat
csak a török defterek és a királyi Magyarországon, vagy Erdélyben
kiállított földesúri adománylevelek szolgáltatnak a történészek
számára.
A török uralom vége felé jelentkezett a királyi kamaránál
Makóra támasztott földesúri igényével Balog Miklós csanádi püspök. Az
1682-ben kelt elutasító kamarai válasz a makói levéltár mind a mai napig
megőrzött legkorábbi irata. Ez az egyetlen dokumentum, amely túlélte az
1686-os tatár pusztítást. A következő, 1699-ben keltezett kamarai oklevél
is méltán féltve őrzött kincse volt a századfordulón letelepülő
makóiaknak, hiszen szabad földfoglalást, négy évi adómentességet és
királyi szabados jogállást biztosított.
Kiemelkedő történeti értékű II.
Rákóczi Ferenc 1704-ben Gyöngyösön kelt magyar nyelvű oltalomlevele, amely
a kuruc csapatok sarcolásaitól mentesítette a várost. Az első úrbéri
szerződés 1719-ből való.
A makói levéltár legszebb oklevele III. Károly
1724-ben kelt díszes vásártartási engedélye, amely fém védő tokjában
vészelte át az évszázadokat.
A
legértékesebb dokumentumokat - Makó
városát régi időktől érdeklő fontosabb iratok - címen külön kezelték,
óvták, így a későbbi tűzvészeket, árvizeket és selejtezéseket is
túlélték.
A számadási iratok 1725-től, a rovatos összeírások 1740-től,
a tanácsülési jegyzőkönyvek 1784-től maradtak folyamatosan
fenn. Kuriózum a II. József-féle kataszteri földmérés iratanyaga
(1784-1789).
Az első "levéltár" az 1719-ben épült városházán volt, ahol kezdetben
a bíró, a notarius (jegyző) és egy-két esküdt alkotta az elöljáróságot.
A működésük során keletkező, valamint a tanácshoz érkező
iratokat a notarius egy - téka forma archívumban - gyűjtötte. Az
adónyilvántartásoknak külön ládát szereztek be.
1821-ben árvíz
pusztított Makón, a folyóhoz közeli városháza hetekig vízben állt. A
korábbi tűzvészek kisebb pusztításai után feltehetően ekkor semmisült meg
a legtöbb levéltári anyag.
1859-re készült el az új, közel száz évig
funkcionáló városháza. Külön levéltár kialakításáról a rendezett tanácsú
város közgyűlése határozott 1876-ban. Harsányi Sándor levéltáros vette át
az anyagot a jegyzőtől, majd a napi kiadmányozási munka mellett
megkezdődött az iratkezelés.
1876-1909 között az iratokat átválogatták,
1897-ben és 1914-ben nagyobb selejtezést végeztek. A
segédletkészítésben a feudális kori tanácsülési jegyzőkönyvekhez készített
mutató említésre méltó. 1918-ban azt tervezték, hogy a felgyülemlett
iratokat a városháza padlásán egy kerítéssel elzárható részen helyezik el,
de erre a tűzveszély miatt nem került sor. 1929-ben a zsúfoltság
enyhítésére az adóhivatal iratai mégis a padlásra kerültek. Rácz
Sándor levéltáros egy ablak nélküli szobában dolgozott, szem- és izületi
bántalmaknak kitéve.
1940-ben került a levéltár jelenlegi helyére, a
városháza új szárnyépületébe. A bebútorozáshoz húszezer pengő államsegélyt
kértek, addig a levéltári anyag egy része halomba rakva hevert a
földön.
1947-ben országos
felmérés készült a levéltárakról. Ebből megtudhatjuk, hogy Makón a
világháború alatt a kb. 600 folyóméter iratanyag védelmére semmi
intézkedés nem történt, de veszteség nem érte. A levéltár dotációt nem
kap, 1946 óta nincs levéltáros, a teendőket napi két órában Veszelinov
György irodatiszt látja el. 1948-49-ben, részben papírgyűjtés
címén,8420
kg iratanyagot selejteztek, főleg
árvaszéki, adóhivatali és községi bírói iratokat.
Az 1950: XXIX.
törvényerejű rendelet állami kezelésbe vonta a levéltárakat. A
makói a szegedi állami levéltár kirendeltsége lett. 1960-ig nincs
személyzete, ekkor Nagy Sándort levéltári őrként alkalmazzák.
Később levéltári kezelőként, majd főelőadóként dolgozik
nyugdíjazásáig (1974). Tevékenysége idején készültek az első alapleltárak
és raktári jegyzékek. Az 1966-os megyei fondjegyzék makói része is az Ő
rendező munkájának eredményeként készülhetett el.
Az 1969: XXVII. törvény az állami levéltárakat
tanácsi levéltárakká minősítette át. A makói a Csongrád Megyei 1. számú
Levéltár (Szeged) részlege, majd a Csongrád Megyei Levéltár Fióklevéltára
lett. Levéltárunk kb. 1850 folyóméternyi iratot őriz. 1975-ben kezdődött a városi fondok középszintű rendezése a
továbbra is egy személyes levéltárban. 1982-től Vígh Zoltán igazgató
mellett Gilicze János, majd Sztraka Erzsébet levéltári kezelők is
bekapcsolódtak a munkába. Az iratok dobozba kerültek, áttekintő raktári
jegyzékek és fondtörténetek készültek, s az elhelyezési viszonyok is
jelentősen javultak
